Az idő borús, de olykor megmutatkoznak a nap sugarai. Az én kedvem is ilyen: mennék is, mert nincs olyan tikkasztó hőség. Ám maradnék is, mert a medence bugyogása még mindig jobban ellazít, mint egy erdei séta. Kilépek a teraszra, csak úgy dalolásznak a kis haverok. Mind egyre csak azt dúdolják, hogy „Aurél, egy Tündérkert vár Rád.”
Telnek, múlnak a napok. Az idő javul, egyre melegebb van, tikkasztó hőség. Már a szabályok sem olyan súlyosak, mehetünk sétálni a szabad levegőre, bandukolni jobbra és balra. A mancsmosás azonban még továbbra is szükséges.
Csuda egy világ van most. Olyan hirtelen mindenki eltűnt a szállodából, egyaránt vendég és kollégák is. Járvány lett. Ennek már két hónapja. Megijedt mindenki, jogosan. Óvjuk magunkat, vigyázunk egymásra, mossuk a mancsunkat és maszkban közlekedünk. Ez most a legtöbb, amit tehetünk magunkért és egymásért.
Hajnalodik. Kiugrom az ágyból. Gyorsan átmozgatom minden izmomat, mielőtt bele vetem magam a nagy munkába…. Akarom mondani megfigyelő munkába. Ugyanis, a mai napomat a szobalányokkal fogom tölteni. Sokszor átmormogtam már magamban azt, hogy vajon mivel is foglalatoskodnak ezek az állandóan sürgő-forgó hölgyemények egész nap. Nos, ez hamarosan kiderül.
Nagyon sokat hallottam a kollégáktól arról, hogy milyen jó buli szokott kerekedni szilveszter estéjén. Így hát vettem a medve bátorságom és részt vettem az év utolsó estéjén.
Reggel fél hét van. Jelentem, felfrissültem! Ez a wellness részleg valóban nagyon el tudja lazítani minden pihenni vágyó porcikámat. Viszont, ha már leegyeztettem tegnap a masszázs időpontot, akkor nem is szabad kihagynom. Megyek is, gyorsan betárolok egy kis szén-hidrátot, nehogy leessen a vércukor szintem. Hét órától már lehet reggelizni, hát ki ne maradjak belőle!
Idén első alkalommal a szálloda személyzete úgy döntött, hogy jó lenne egy különleges eseménnyel meglepni minket, lakókat.
A kiadós ebéd utáni alvásból felkelve, úgy érzem, üdítő lesz élvezni a medencék habjait. Ha jól rémlik, a recepciótól nem messze találom a wellness részleget. Biztos, ami biztos, megyek és megkérdezem.
Eléggé korog már a pocakom, hiszen hosszú út áll mögöttem, így leugrom az étterembe. Úgyis javában ebédidő van már. Bence a földszintre irányított, hiszen itt tudom igénybe venni minden étkezésemet. Nem is késlekedem sokat, uccu neki, lakomázzunk!
Megérkeztem a szobámhoz, itt állok az ajtó előtt és most izgulok. Ne hogy azt higyjétek, hogy félek bemenni a szobába. Nem! Ez az izgatottságom jele. A füleim csak úgy hegyesednek, a szőröm is beleborzong…
