Lazulós délelőtt

Az ajtó előtt már várakozik néhány vendég. Szimpatikusan, mosolyognak is rám, de sajnos nem értem a nyelvüket. Biztos külföldi vendégek. Sietnek is előre, amikor nyílik az ajtó. Hagyom is őket, hagy menjenek a dolgukra. Én úgyis ráérek 10 óráig. Gondoltam, kinézek az ajtón, milyen is lesz a mai időjárás. Ez a gyönyörű őszi táj, ahogy a falevelek már bebarnultak és leestek a fákról, elképesztő látványt nyújt. Imádom az eső illatát… és játszani az avarban? Ott mindig találok valami elemózsiát magamnak. Egy aprócska kis desszert, csak nem az asztalon, hanem az avarban.  A köd sem okoz gondot, hiszen a tapasztalataimra és a szaglásomra hagyatkozom. Hmm, még a hideg is kirázott.

Gyorsan, magamhoz is tértem, uzsgyi, befelé az étterembe. Reggelizzünk!

A pultból egy kedves hang szólít meg:

- Jó reggelt, Aurél! Reggelizni szeretnél?

- Jó reggelt, Oszi! Igen, szeretném megkóstolni a reggeli választékot is. Az ebéden már túl vagyok, fogamra való volt. Most egy kicsit felturbóznám magam a mai napra.

- Rendben, jó étvágyat kívánok!  

Az irányomat a kivilágított pultok felé vettem. Közelebb érve rájöttem, hogy nem is olyan kicsik ezek a pultok. Van külön hideg és meleg pult. Bőség zavara: NEM TUDOM, HOGY MIT EGYEK! Van itt minden, ami a szemnek és a szájnak ingere lehet. Tojásrántotta, kolbász, virsli, gomba, paprika, paradicsom, felvágott, sajtok…

Megfordultam és még ott sem volt vége a sornak: kenyér, zsemle, gyümölcs, ivólevek. Csak úgy káprázik a szemem. Jobb lesz, ha mindenből választok egy kicsit és elnyammogom. Az étterem most is csendes, barátias légkör érződik. Mindenki mosolyog és jó kedvű. Egyszerűen imádom ezt a helyet!

A reggelit befejezve, Oszihoz siettem, hogy megkérdezzem, hogy állok időben:

- Kedves Oszi! Meg tudnád nekem mondani az időt?

- Természetesen, 10 óra lesz 5 perc múlva.

- Hűha! Időben vagyok. Köszönöm szépen!

- Nagyon szívesen és kedves egészségedre a reggelit!

- Egy jó kávéra majd lehet, hogy még benézed. Viszont most sietek, már vár Csenge!

- Rendben!

Azzal a lendülettel felszaladtam a szobámba, magamra csaptam a törcsimet és lebattyogtam az alagsorba.

Csenge már várt az ajtóban, én pedig izgatottan, teli mosollyal lépkedtem felé.

- Jó reggelt, Aurél! Na, hogy telt az estéd? Jó volt a wellness?

- Jó reggelt, Csenge! Óóó, igen, nagyon élveztem a bugyogást és a meleget a szaunában. Azt hiszem, még fogom használni.

- Ezt örömmel hallom. Azonban, most gyere és helyezd magad kényelembe a masszázs ágyon.

Nagyon hangulatos kis helyiség ez a masszázs szoba. Mécsesek mindenhol, félhomályban fekszem az ágyon. Zene is szól, a nyugalom szigetén érzem magam.

Fel is huppantam az ágy kellős közepére és a következő kérdésekkel bombázott meg a kolléganő:

- Aurél! Hagy kérdezzem meg, hogy van-e valamilyen betegséged? Volt-e a közelmúltban műtéted? Szedsz-e valamilyen gyógyszert?

- Köszönöm kérdésed, nem, makkegészséges vagyok! Az erdei gombák, füvek, a friss levegő és a tiszta forrásvíz mind-mind elősegíti azt, hogy a lehető legjobb formában tartsam magam. Így, szerencsére, nem szenvedek semmiféle betegségtől és nem szedek gyógyszereket sem.

- Rendben, köszönöm szépen! Van-e már elképzelésed, hogy milyen masszázst szeretnél igénybe venni?

- Megmondom őszintén, én úgy ugrottam le hozzád, hogy még morfondírozni sem volt idő azon, hogy miben lenne jó illatozni és nyújtózni. Így ezt rád bízom!

- Én a levendulaolajos masszázst ajánlanám neked, hiszen ha már ennyire fellazította az izmaidat a szauna melegsége, akkor célszerű ezeket meg is nyugtatni. Hiszen a levendulának igen nagy ez a pihentető hatása.

- Legyen! Mancsot rá! - és már hozzám is kezdett Csenge.

Az első a terebélyes hátam. Eleinte csak finom simogatást éreztem. Majd ez a cirógatás átváltott egyre erősebb és erősebb masszírozássá. Hűha, saját magam érzem a gubókat a hátamon. Ez biztos a sok avarban való hempergés miatt van.

Majd a vállaim ellazítását kezdte meg. Már szinte majdnem horpasztottam, amikor megkért szépen, hogy forduljak át a hátamra. Hát, ez egy kicsit nehezen ment, hiszen a nemrégiben betermelt reggeli még igencsak ott pihent a pocakom legmélyén. Sebaj, mindent a pihenés érdekében: átgurultam!

Percekkel később már nem is éreztem, újból az álom határán voltam. Következett a levezetés. Igen, mert a masszázsnak is van bevezetése, fő része és levezetése. Ugyanis először mélysimításokat alkalmaz a masszőr, hogy minél inkább fel tudja lazítani a szöveteket és az izmokat. Ezután vág bele a gyúrásba, ahol is már megszűnnek az izommerevségek és a letapadások.  Majd levezetésként nagyon könnyű, felszínes simításokat kapunk. Ebből is gondolva azt, hogy már a végéhez ért a lazításunk órája.

Már jönnek a bárányok, elkezdem őket számolni. Egy, kettő, három…. Ekkor szólít meg finoman Csenge:

- Kedves egészségedre, Aurél! Remélem, kellőképpen ellazultál.

- Oh, jajj, már vége is? Hát épp most kezdtem el számolni a haverokat.

- Igen, sajnos, el kell, hogy szomorítsalak, már eltelt az egy óra.

- Értem. Nagyon élveztem, köszönöm szépen. A közeljövőben még biztos, hogy dörömbölni fogok nálad egy újabb időpont miatt.

- Rendben, várlak sok szeretettel!

Kijöttem az ajtón és már boldogan, széles mosollyal várt Csengére a következő vendég.

Mintha a fellegekben járnék, olyan frissnek és üdének érzem magam. Megyek, és még behuppanok egy szösszenetnyit a bugyogások közé. Csak el ne aludjak…