Zenés-táncos forgatag

Már az előkészületeknél is lehuppantam, hátha tudok bármiben segíteni a kedvenc kollégáknak, de mire én észbe kaptam, addigra már szinte minden készen volt.

A rendezvény a konferenciateremben került megtartásra, ahol a teríték is azt kívánta, hogy „Jöjjenek, kedveskéim, jöjjenek és egyenek belőlem!” Én nem voltam rest, mindent kipróbáltam.

Étvágy fokozónak, a vacsora megkezdése előtt egy rövid táncbemutató erejéig, egy csajos csoportot invitáltak meg. Mióta láttam őket, azon jár az eszem, hogy eltanulom tőlük a lépéseket, mert igen jól rázták…

Majd megkezdtük az étkezést. Azok az aranyos, kis krémes, hús falatok, - amiről kiderült, hogy a gágogó haverok legfinomabb részéből készült – nem tudtam nekik ellenállni. Megkóstoltam. (Libamáj terrine vörösboros fügével és kakukkfüves piskótával)

Találkoztam más fajta hús halmazokkal is, ami ugyan már nem Múúú-zott, de annál inkább nyeltem az íze miatt. (Újragondolt marha tatár)

A számomra legfinomabb mini falatka pedig az a pici kis tengeri kolléga volt, akivel még a nyáron találkoztam a nyaralásom során. (Sáfrányban marinált garnélafarok, sült paprikával)

Ha már tenger, akkor a desszertekhez ugorva, nem hagyhattam ki a hajókat sem. (Málnás tart torta és Aszalt szilvás, vörösboros brownie)

… és ez a pohár?! Még az orrom hegye is habos volt, úgy belenyaltam a legmélyére, hogy minden cseppje az enyém legyen! (Feketeerdő pohárkrém)

Közben, azért odafigyeltem arra is, hogy minden kedves vendégnek jusson az összes ételből. Azt kell, hogy mondjam: ízlett nekik is! 

A bőséges vacsora után megkezdődött az igazi mulatság. Volt, aki ropni kezdte a táncparketten, mert a lányoktól már hamar el is lesték a mozdulatokat. Viszont voltak, akik a játékok felé indultak. Úgy szintén én is. Nehogy már a karácsonyi ajándék pénzemet ne tudjam eljátszani. Na, jó csak vicceltem!

A játék után egy kis nassolni valóra vágytam. Ki is cammogtam a bejárat elé, hiszen jó meleg puncsot és sült gesztenyét kínáltak a kollégák. Hmmm… rögtön eszembe jutottak a haverok az erdőből!

Gyorsan eltelt az idő, mire éjfélt ütött az óra. Mindannyian koccintottunk egy pohár pezsgővel, majd megnéztük a tűzijátékot. Először egy kicsit féltem, mert azt hittem, hogy a dörrenések egy puskából jönnek. Végül rövid időn belül megláttam a szép fényeket és megnyugodtam.

Az újévet lencsével kell kezdeni, hogy az jövedelmező legyen. Ebből mi sem maradtunk ki. A füstölt-főtt tarja a főzelékhez pedig nyálcsorgatóan ínycsiklandó volt.

Roppant mód jól éreztem magam! Azt hiszem, idén is beteszem a mancsom ide, szilveszterkor, csak tudjam időben lefoglalni a szobámat.